Hello darling, my name is Annie Cresta I'm from district 4. ♢ Hozzászólások száma : 19
♢ Regisztráció : 2014. Nov. 16.
♢ Tartózkodási hely : ◔ district 4
♢ Foglalkozás : ◔ fishing
 |  Tárgy: Re: Primrose Everdeen Hétf. Dec. 15, 2014 6:40 pm | |
| Drága Prim! Sikerült egy eszméletlenül jó karakterlapot összehoznod. Az első betűtől az utolsóig élveztem, imádom, ahogy fogalmazol. Katniss húga köztudottan az a lány, akit mindenki szeret a tizenkettedik körzetben. Ő a visszafogott, szelíd, ártatlan lány, akinek kedvessége határtalan. Remekül, karakterhűen ábrázoltad a lapodban a leányzót. Örülök, hogy megérkeztél és, hogy ilyen csodás kezekbe került az egyik kedvenc szereplőm. Kellemes időtöltést és jó játékot kívánok a fórumon!  ▼ foglaló |
|
Hello darling, my name is Primrose Everdeen I'm from district 12. ♢ Hozzászólások száma : 1
♢ Regisztráció : 2014. Dec. 15.
♢ Tartózkodási hely : 12. körzet
♢ Foglalkozás : tanuló, gyógyító
| | Tárgy: Primrose Everdeen Hétf. Dec. 15, 2014 4:20 pm | |
| Primrose Everdeen Avataralany: Willow Shields Származás: 12. Körzet Kor: 13 Lakhely: 12. Körzet Multik: - Könnyen fel lehet ismerni vékony testalkatomról, fehér bőrömről, hosszú, szőke hajamról és barnás szemeimről, amik több komolyságot tükröznek, mint egy velem egykorúnak általában. Hajam a legtöbbször két fonatban omlik a vállaimra és a ruházatom is egyszerű, feltűnésmentes. Próbálok mindig tisztán és szépen öltözni, azonban a ruha betűrésével akadnak gondjaim. Nem vagyok túl erős, sőt, mondhatni egyáltalán nem vagyok az.
Sokszor megkapom azt, hogy túl jó a természetem, ami a mi körzetünkben nem a legjobb dolog. Itt küzdeni kell az életért, az ételért, amiben én nem vagyok valami jó. Inkább segíteni szeretnék az állatokon és nem megölni őket, valamint semmi olyan dolog nem vonzz, amivel ártani lehet másoknak. Békés vagyok, nem keresem a felesleges vitát, főleg, hogy nem vagyok túl bátor. Egy kis részem olyan akar lenni, mint a nővérem, aki a példaképem s egyben, de egy másik részem maradna a nyugodt gyógyító szerepében. Az álmom, hogy orvos legyek, hogy másokon segítsek, a betegségeiket gyógyítsam. Nem szoktam lesokkolni a vér, vagy egy mélyebb seb láttán, hideg fejjel és magabiztosan szoktam kezelésbe venni az embereket. Mindenki azt mondja, hogy az édesanyámra ütöttem, és ez szerintem is pontosan így van.
Primrose Everdeen.
Visszhangzott a nevem a csarnokban és életemben először lefagytam, nem tudtam mit tegyek. Keserű félelmet éreztem a számban és az ereimben, ami végigfutott a testemen. Hisz Katniss azt mondta nem engem fognak választani, hogy nem fognak kisorsolni, hisz a nevem csak egyszer van benne az üveg tálban. Mégis én lettem a 74. Viadal kiválasztottja és fogalmam sem volt mit tegyek. Gondolatok cikáztak végig az agyamon, olyan gyorsan, hogy nem tudtam követni őket. Egy két foszlányt azonban el tudtam kapni, futásra ösztökéltek, ez az emberi természet legalapvetőbb védelmi reakciója. De ha futok, úgyis elkapnak, nem vagyok elég gyors, a Békeőrök pedig azok.
A furcsa, lila ruhás nőre néztem, aki kihúzta a nevem. Még sosem láttam olyasfajta ruhát, mint az övé, és az arca is érdekesen nézett ki, mintha lisztet hintett volna rá, majd festékbe dugta volna. Ha nem lett volna ez a helyzet, nevettem volna.
Az előttem és mellettem lévők szétváltak, hogy mutassák nekem az utat, vagy nekik mutassák, hogy hol vagyok. A cipőmet kezdtem el bámulni, majd elindultam és gyorsan betűrtem az ingemet, nehogy valami kifogásolni valót lássanak bennem. Legbelül tudtam, én sosem lennék képes túlélni a Viadalt, a végzetem felé menetelek. Két Békeőr lépett mellém, hogy felkísérjenek ahhoz a furcsa nőhöz, azonban egy hang élesen szelte át a levegőt mögöttem.
Azonnal felismertem.
Ne!
Olyan hirtelen ültem fel az ágyamban, hogy kissé megszédültem és véletlenül lelöktem Kökörcsint a mellkasomról. Visszafojtott lélegzettel néztem körül, hirtelen nem tudtam hol vagyok, csak a sötétséget láttam magam körül és a mellkasomban lévő fájdalom nem csillapodott.
Levegő. Levegőt kell vennem.
Mikor az életadó oxigén újra utat tört magának a mellkasomban lévő fájdalom kissé lecsillapodott, helyette azonban a félelem vette át a helyét. Tudtam, hogy Katniss a másik szobában van, hogy nem halt meg a Viadalon, bár azt nem mondhatom, hogy jól van. Felvettem a földről a nyávogó, még félig alvó Kökörcsint és felálltam, hogy megnézzem anya alszik-e. Mikor Katniss a Viadalon volt, szinte minden éjjel a szobájában ülve találtam, nekem kellet szólni neki, hogy feküdjön le, néha segíteni is. Ez a szokás pedig valahogy még most is bennem van.
Az ajtója félig nyitva volt én pedig bekukucskáltam a résen, anyám az ágyában, látszóladok nyugodtan aludt. Kökörcsin pedig hangosan nyávogott, szinte követelőzően. Ismertem ezt a nyávogást, azt jelenti, hogy éhes.
- Psszt! Mindjárt reggel, majd akkor kapsz valamit – simítottam végig lágynak látszó bundáján, ami igazából elég kemény volt. Már most szerettem volna adni neki valamit, de nem akartam a csörömpölésemmel felébreszteni senkit. Féltem visszamenni a szobámba, féltem, hogy megint rémálmok fognak kergetni reggelig, pedig én fáradt voltam. Katniss szobája felé vettem az irányt.
Mióta visszajött valami megváltozott a levegőben, az egész körzetben. Egy olyan érzés töltött el, amit csak kiskoromban éreztem utoljára, amikor apa kezében voltam, ő pedig verseket énekelt nekem. Sajnos, alig emlékszem rájuk, de az érzés megmaradt.
A remény.
♢ sky ♢ 18 ♢ kb. öt éve ♢
|
|
