Hello darling, my name is Annie Cresta I'm from district 4. ♢ Hozzászólások száma : 19
♢ Regisztráció : 2014. Nov. 16.
♢ Tartózkodási hely : ◔ district 4
♢ Foglalkozás : ◔ fishing
 |  Tárgy: Re: Haymitch Abernathy Hétf. Dec. 15, 2014 3:46 pm | |
| Nem is találom a szavakat, Haymitch, ez annyira fantasztikus lett! Teljesen visszaadtad a karakter személyiségét és annyira beleéltem magam a történetedbe, hogy összefacsarodott a szívem egyes pontokon. Máshol megmosolyogtatott az irományod, ahol a karakteredhez méltó vonásokat véltem felfedezni. Örültem, hogy olvashattam a hatvanadik viadalról és beleláthattam abba is, hogy Haymitch milyen borzalmakat él át mentorként. Köszönöm az élményt. Természetesen el vagy fogadva, jó játékokat kívánok az oldalon!  ▼ foglaló |
|
Hello darling, my name is Haymitch Abernathy I'm from district 12. ♢ Hozzászólások száma : 1
♢ Regisztráció : 2014. Dec. 15.
♢ Foglalkozás : mentor
| | Tárgy: Haymitch Abernathy Hétf. Dec. 15, 2014 11:04 am | |
| Haymitch Abernathy Avataralany: Woody Harrelson Származás: 12. körzet Kor: 40 Lakhely: 12, Bajnokok faluja Multik: - Nyaknál kigombolt ing, nyakkendő nincs, ha meg mégis, az félre van csúszva. Az elmúlt huszonöt évben senki nem látta borotválkozni, mégis inkább borostát növesztett, mint tisztességes szakállat. Ha eltekintünk a piaszagtól, és az inkább-véletlenül-mint-szándékosan lenövesztett hajtól, ráfoghatjuk, hogy az egész lényében van valami hanyag elegancia, legalábbis mindaddig, amíg kívülről, távolról figyeljük.
Miután kikerült az arénából, az anyját, az öccsét és barátnőjét kivégeztette Snow elnök, amolyan elrettentő példaként szolgál a győztesek számára, ha esetleg azon gondolkodnának, hogy szembe mennek a Kapitólium utasításaival, kívánságaival és terveivel. Nagyjából ezen sajnálatos események óta állandóan iszik, bár a 74. viadal óta akadozik a 12. alkoholellátása, ma szinte fáj ránézni is.
Százhetvennyolc centi tömör szarkazmus. Nehéz vele megtalálni a közös hangot, a lelke mélyén hálás lesz, ha nem is próbálkozol barátkozni vele. Alapvetően egész okos, legalábbis maradt pár ép agysejtje, amit olybá tűnik, örömmel áldozna a Snow megdöntésére felállított oltáron.
Az ötvenegyedik viadal
- Nem vállalom. - mondtam. Mit mondtam? Ordítottam. Ugyanaz a nő jött értük, aki tavaly is értem.
- Nem hiszem, hogy van választásod. - Szelídnek szánt félmosoly ült ki az arcára, de összehatásban inkább tűnt lenézőnek, mint bármilyen megközelítésből együtt érzőnek. - Ismered a szabályokat, Haymitch.
Nem válaszoltam.
- Tudod mi lesz, ha áthágod őket. - a mosoly szélesedett az arcán. A szemeimet nézte, én a cipőjét.
- Nem csinálom. - sziszegtem a fogaim között. - Megmondhatja a... akinek csak akarja.
Én végszónak szántam ezt, ő viszont egy tapodtat sem mozdult, pedig a képzeletemben ez lett volna az a pont, hogy sértődötten kitopog a házból, és viszi a két kiválasztottját egész a Kapitóliumig, aztán majd valamikor visszaküldik a két holttestet, vagy mit tudom én.
- Nem fogsz tudni kihátrálni, ezeknek a gyerekeknek kell egy mentor.
- Ezek a gyerekek egy kerek évvel öregebbek, mint én. - nem kiabáltam, nem akartam újra kiabálni, de azt nem tagadom, hogy megint megemeltem a hangom. Idegesen sóhajtottam, közben ledobtam magam az egyik fotelba, majd töltöttem magamnak egy italt.
- Érd el, hogy egyikük megnyerje.
Hisztérikusan felnevettem. - Mégis hogyan? - lehajtottam, majd mértem egy újabbat.
- A körzetben neked van a legnagyobb tapasztalatod arra, hogy...
- A körzetben nekem van egyedül tapasztalatom. - szakítottam félbe, jól megnyomva az egyedül szót. - Mindenki mást az elsők között mészároltak le előttem, és ha van egy kis szerencséje annak a két gyereknek, akkor ők is így járnak.
- Ha egyikük nyer, jövőre nem te leszel a körzet mentora.
- Nyer. - Ismételtem utána, aztán ittam egy kortyot. Égette a torkom, szóval inkább leraktam a poharat, majd folytattam. - Ha bármelyikük is élve hagyja el az arénát, akkor sem nyerik meg a versenyt.
- Ezt mondd el majd nekik is, biztos jól fog jönni.
Megrántottam a vállam.
- Pakolj össze, fél óra múlva indulás.
A hatvanadik viadal
"Végül elengedte a kezem. Petyhüdten omlott a vékony, törékeny kar az avarba. A markomban hagyta a kitűzőjét.
- Maysilee! - ordítani kezdtem. Már az sem érdekelt, ha bárki meghallja. Jöjjenek csak. Jöjjenek, a fenébe is! Vágják el a torkom, belezzenek ki, koncoljanak fel, bánom is én. Pedig tudtuk, hogy vagy ő, vagy én. Vagy még inkább mindketten. Tudtuk, mielőtt még kihúzták volna a nevünket az urnából.
Sírni akartam, de az egész könnyek nélküli, artikulálatlan üvöltésbe fulladt. Aztán már egy hang se jött ki a torkomon, de addigra már késő volt; meghallottak, megtaláltak. Távolról próbáltak lelőni egy nyílpuskával, meg se moccantam, elég könnyű célpont lehettem, csak mikor a második lövés is félrement, rezeltem be annyira, hogy végül futni kezdjek.
Ott akartam hagyni nála, de már csak futás közben vettem észre, hogy a kitűző a kezemben maradt."
Abbahagyta az olvasást. Zavarodottan rám nézett.
- Ez nem is így történt.
- Költői szabadság.
- Nem is vagy költő.
- Szabad se éppen. - sóhajtottam, majd lehúztam azt, ami a poharamban maradt.
- Nem kéne annyit innod.
- Neked meg aludni kéne menned.
De persze meg se moccant, csak lerakta a lapokat az üres poharam mellé, az asztalra.
- Emlékszem Maysilee-re. - mondta csevegő hangnemben. - Ő volt a kedvencem.
- Aha.
- Olyan akartam lenni, mint ő.
- Halott?
- Hős.
- Holnap bemész az Arénába, és olyan hősies leszel, amilyen csak szeretnél lenni.
- Úgy érted, halott?
- Mit gondolsz? - sóhajtottam. - Na, olvasd tovább, mindjárt jön az a rész, hogy hogyan nyerem meg. Az még egész jó. Csak aztán kinyírták... na mindegy. Nem akarom lelőni a poént.
Elvette a lapokat újra, egy darabig nem szólt egy szót sem, csak olvasott, a tökéletes csendet csak az törte meg, ahogy újratöltöttem a poharat.
- Miért írtad ezt le? - kérdezte végül.
- Hogy elfelejthessem. - megemeltem az italom.
- Engem is elfelejtsz majd, Haymitch?
Nem feleltem, csak fogtam a poharat, a hüvelykujjamat megkocogtattam az oldalán. Ez afféle ideges szokás. Kicsit meglepett, hogy elhitte, hogy próbálkoztam egyáltalán megjegyezni őt.
A hatvanhetedik viadal
Ha józan lettem volna, valószínűleg megdöbbentem volna rajta, hogy egy fej ilyen messzire tud repülni a testtől.
Dördült az ágyú. A kijelzőn megjelent a lány a neve, a képe azzal a nevetségesen vörös hajával, alatta, hogy 'tizenkettedik körzet'.
- Akkor, én azt hiszem végeztem is.
- De hiszen...
- A srácot a legelején kinyírták, ne mondd, hogy maradt okom nézni ezt a szart!
- Mégis hová mész?
- Haza. - mondtam, már a kijárat felé tartva. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, még hátrafordultam. - Add át az üdvözletem Snow elnöknek.
A hatvannyolcadik viadal
- Szervusz Haymitch.
- Üdv. Te megint itt?
- Te még mindig részegen? Vagy az elmúlt évben volt pár józan perced?
Teátrálisan a plafonra néztem, mintha legalábbis gondolkodnék. - Nem. Nem hiszem.
- Mosakodj meg. Bűzlesz.
- Én nem látok itt senkit, akit zavarna, szóval...
- Mindjárt kezdünk, így nem állhatsz ki az urnákhoz.
- Így látnak minden nap, szerintem megszokták a látványt.
- Minden évben el akarod ezt játszani?
- Attól függ. Te akarod?
♢ blackbird ♢ 20 ♢ 2009 ♢
|
|
